A szemem sarkából a felém közeledő férfit néztem. A csuklóján bilincs ékeskedett, nedves haja a homlokához tapadt. Mégis ki lehet ő?
A jóképű idegen úgy lekötötte a figyelmemet, hogy mire feleszméltem, forró folyadékot éreztem a csupasz bőrömön. A vörös festék szétfolyt a karomon és hófehér ruhámon. Ijedten a férfi felé kaptam a tekintetem, aki vonallá préselt ajkakkal nézett rám, és ökölbe szorította mindkét kezét.
Vajon mitől húzta így fel magát? A bőröm csupasz látványától, vagy a vérre emlékeztető folyadék miatt?
- Demonrow... - Hirtelen forró tapintást éreztem a már így is lángoló bőrömön. Dr. Hill szemei félelmet és nyugtalanságot tükröztek. - Gyere velem, Madárka. Ideje kimenned a szabadba.
- Nem! Nem akarok! - Egy pillanat alatt elöntött a nyugtalanság. Az arcomról legördülő könnycseppek még jobban feláztatták a festéket, ami így már a zoknimra csöpögött.
- Aesir, kérlek. A kedvemért.
Pár pillanatig még hezitáltam, majd lemondó sóhajjal az ég felé emeltem mindkét kezem, mire az orvos egy határozott mozdulattal felrántott a székről, és óvatosan átkarolta a derekam. Hirtelen belém nyilallt a fájdalom. Az övén csüngő vaskos kulcskarika a mellkasomat nyomta, jóval alacsonyabb voltam, mint a doktor úr.
- Később megfürdesz, rendben? De most mi lenne, ha kimennél az udvarra, és festenél nekem valami szépségeset? - kérdezte, és ellenállhatatlan mosolyra húzta az ajkait.
- Rendben. Szeretném!
- Te követsz engem? - kérdeztem. A férfi csuklójáról lekerült a bilincs, sebesült kezében csupán egy szál rózsát tartott.
- Talán. - suttogta sejtelmesen és felém nyújtotta a tüskés szárú virágot.
- Nem kérem, köszönöm. - makacsoltam meg magam, miközben újabb halvány vonalat húztam a vászonra a benedvesedett ecsetemmel.
- Ez nem akarás kérdése, kislány. Én neked adom, te pedig elfogadod. - A szemében elszántság csillogott. A gyomrom görcsbe rándult tőle, így engedelmeskedtem, és kifejtettem az ujjai közül a rózsaszálat.
- Ez tetszik. - bólintott halvány mosollyal, majd hátrált pár lépést.
- Viszont te nagyon nem tetszel. - mormogtam magam elé.
- Csak várd ki a végét, kedvesem. - sóhajtott felvont szemöldökkel. Kérdőn felé kaptam a fejem, a férfi pedig felszegett fejjel meghajolt előttem, mint valami ősrégi filmben, majd egy hanyag intéssel elindult a napsütéses udvar felé.
Hosszú pillanatokig ücsörögtem egyedül, azon évődve, hogy utána menjek-e. De amikor a hosszú tuják között megpillantottam az átszűrődő cigarettafüstöt, eldöntöttem, hogy számomra az lesz a legjobb, ha egy helyben maradok, és távol tartom magam az ismeretlen füstös szemű idegentől.
